Audio és kultúra

Tartalom

Audiokultúra és életminőség

Zaj

Reakciók a zajterhelésre

A zaj elsődleges hatásai

Nemzetközi szervezetek a zaj ellen

Jel és zaj (háttérzajok, rejtett zajterhelés)

Reakciók rejtett zajterhelésre

Egy lehetséges magyarázat a rejtett zajterhelésre

A rejtett zajterhelés pszichikai hatásai

Mit tehetünk a rejtett zajterhelés ellen?

A hangzó tartalom pozitív pszichikai hatáskiváltása

A zeneterápia

Egyáltalán a technika létrehozhat-e olyan környezeti állapotokat, amelyek érzékelésünk révén összhangba kerülhetnek az emberi lények normáival?

Az eszköztár fejlődése és minőségi szintjei

Miért vagyunk a legérzékenyebbek az auditív élményekre?

Audiokultúra és életminőség

Életünk során szakadatlanul érő hangok vesznek körül. A természetes forrásokból származó hangokon kívül ma már a mesterségesen készült modern technikai eszközök működési zaja és hangreprodukáló eszközök sokaságából áradó hangok özönében élünk.

Az audiókultúra igen tágan értelmezhető terület: magában foglalja az egyén ill. a közösség kognitív és esztétikai viszonyát a hallható rezgésekhez (akusztikai hullámokhoz). Ide tartozik a hangokkal történő kommunikáció (beszéd), a zene művelése és hallgatása, a zeneesztétika, a különféle akusztikai diszciplínák, és negatív hozadékként a mesterséges zajok okozta, környezeti problémák is.

Az audiokultúrának azzal a korunkat jellemző szegmensével foglalkozunk, amely a mesterséges reprodukciós eszközökön keresztül általánossá vált beszéd és zenehallgatással van összefüggésben. A korábbi csak élőben felhangzó és hallgatható zenei kultúrát, a 20. századi elektronikus hangrögzítés kialakulása és rendkívül gyors fejlődése a zenehallgatási szokásokat és lehetőségeket egészen átalakította. Kifejlődött egy új iparág, amely felvételi és lejátszó eszközök, felvételi stúdiók létrehozásával rendkívül széles körben hozzáférhetővé tette a zenei felvételek hallgatását. A változás részben kiterjedt a hangszerekre is: akuszto-elektronikus, és valódi elektronikus hangszerek mellett elektroakusztikai zenei stúdiók is létrejöttek, melyek rendkívül komplex hangmanipulációkra képesek.

Ez az önmagában nagyon pozitív fejlemény komoly problémákat is hozott magával. A beszéd és zenehangosítás a középületekben, a szórakozóhelyeken, a járműveken, a legkülönbözőbb előadó helyeken, az otthoni zenehallgatás és a hétköznapi élet mesterséges "hangterhei" (a telefontól a csöpögő csapig) sajnálatos alkotóelemei lettek az audiokultúrának. Azért érdemes egy kissé alaposabban körbe járni ezt a témakört, mert a bennünket folyamatosan érő zajok és mesterséges hangsugárzások pszichológiai-biológiai hatásainak komoly szerepe van az emberek életminőségében. Először a zajok általános hatásairól szólunk, aztán a mesterséges hangsugárzások specifikus zajhatásait elemezzük, majd az audiótechnikai eszközök minőségével összefüggő járulékos hatásokról és hatásmechanizmusokról beszélünk. Ma még ezeknek a hatásoknak csak egy része ismert.

Zaj

A zaj fizikai leírása szerint különböző frekvenciájú és intenzitású hangok véletlenszerű keveréke. Intenzitásától, spektrumától és időtartamától függően, hatására a szervezet működésében átmeneti vagy maradandó károsodások alakulhatnak ki, mind a hallószervben, mind a központi és vegetatív idegrendszerben. A halláscsökkenés kifejlődésének üteme, mértéke és formája sok tényezőtől függ. A zajforrások élettani hatásait feltérképezték, és szabványban rögzítették a megengedhető zajterhelés határait. Ezek mérhetően és dokumentálhatóan mutatják az ilyen jellegű problémák jelentőség és körét.
A zaj károsító hatása függ:

Reakciók a zajterhelésre

A szabványokban megengedett határértékek betartása ellenére is problémát okozhatnak a zajok. A betegekre, idős emberekre, gyermekekre jóval kisebb zajnívók is károsan vagy hátrányosan hatnak. A zajok alacsonyfrekvenciás összetevői különösen veszélyesek. A viszonylag kis intenzitású, de tartósan jelenlevő zajok hatása interaktív, hosszú folyamat, amely az ember egyedi ellenálló képességétől és sokszor attól is függ, hogy a munkájával kapcsolatosan vagy zavaró hatásként éli meg a zajt. „A zajra adott vegetatív válaszreakciók nem függnek a zaj szubjektív megítélésétől. G. Jansen, S. Rehn és E. Gros vizsgálataikban e tekintetben nem találtak különbséget annál a csoportnál sem, akik azt állították, hogy a zaj iránt érzéketlenek.” (Dr. Bándi Gyula)

A zaj elsődleges hatásai

Fizikai - érzeti hatások, pl. jel elfedés.

·Pszichikai hatások (ijedtség, ingerültség, zavarás) személyfüggők, és megszokhatók; a reakciók idővel módosulhatnak.

·Biológiai hatások az ember személyiségétől független reakciók, és nem szokhatók meg

-az élettani működés zavara a vegetatív idegrendszer működésének változása miatt,

-ideiglenes/maradandó halláskárosodás

Nemzetközi szervezetek a zaj ellen

I-INCE (1974): International Institute of Noise Control Engineering. USA http://www.i-ince.org/



A 30-as évek közepétől, az akusztikusok szövetségbe tömörülve próbálnak a közlekedés, az ipar, és az emberi környezetében szaporodó gépek zaja ellen hatékonyan fellépni. Más műszaki területekkel együtt a technológiai előrehaladás érdekében nemzetközi összefogás a „zajhulladék” eliminálása érdekében. 1974-től az I-INCE, évente a világ más, más részén szervez szakmai összejövetelt. 25 év alatt a zajforrások zaja a felére csökkent, ugyanakkor a források száma növekszik. Európai zajnormatívák; az eredmények jelentősek, de nem kielégítők! A lakosság mintegy 10%-a zajkárosult, és további 25-30% egészségét veszélyezteti, a zaj kiváltotta élettani reakció.

WHO (1978): World Health Organisation http://www.euro.who.int/Noise

(Az ENSZ 192 tagországot tömörítő Egészségügyi Világszervezete, a WHO) Négy fő feladata közül az első kettő el­mé­le­tinek tűnik: a világ legjobb szakemberei egészségügyi útmutatásokat adnak, egész­ség­ügyi normákat (protokollokat, irányelveket) dolgoznak ki. (Executive Summary of the WHO guidlines for Community Noise. WHO, Geneva. 2000)

European Parliament (1952) http://www.europarl.eu.int/home/default_hu.htm

(A Tanács és a Parlament 2002/49/EK direktívája a környezeti zaj felmérésére és szervezésére)

Jel és zaj (háttérzajok, rejtett zajterhelés)

Vannak nyilvánvalóan zavaró és vannak rejtett hatások, amelyekről többnyire nem is tudjuk, hogyan és mire kellene figyelni. Korunk embere nem is gondol arra, hogy a környezeti ártalomként hathatnak a körülötte folyamatosan szóló viszonylag halk, ám rossz minőséggel sugárzó hangforrások.

Reakciók rejtett zajterhelésre

Az elektroakusztikai rendszerek reprodukciós hibáiból, korlátaiból eredő fárasztó, káros hatások akkor is fölléphetnek, amikor műszeres vizsgálatok még nem mutatnak ki durva hibákat. A felvételi információtartalom elváltozásából eredő hamis információtartalom észlelése és a mérésekkel bizonyítható torzítások közötti kapcsolat nem minden részletében tisztázott. Ebben a helyzetben csak arra figyelhetünk, hogy lehetőség szerint a környezetünkben lévő legszerényebb reprodukciós eszköz se legyen terhelő hangzású. Érdemes megszívlelni Csépe Valéria intő sorait:

„ Agyunk csodákra képes, ha a biológiai lehetőségek és a szükséges tapasztalatok találkoznak. A belső fül varázslatos alagútjaiban indul el minden, de az agy az a szerv, amely rendet teremt a hangok világában. A beszéddel, a zenével, a vízcsobogással és rengeteg más hallási eseménnyel, sikerrel birkózik meg, csak egyetlen dologgal, a zajjal nem tud mit kezdeni. Zajban "megtéved", vagy éppen a romló hallás miatt nem kap megfelelő impulzusokat. A "csöndre ítélt" hallókéreg csak akkor építkezik, ha valaki sosem hallott hangokat, a hangoktól megfosztott, ép hallókéreg viszont önpusztításba kezd. Itt az ideje, hogy elgondolkozzunk, mit tehetnénk a zajszennyezés ellen. ” (Csépe Valéria, Az agy és a hangok világa)

Egy lehetséges magyarázat a rejtett zajterhelésre

Hipotézisünk szerint minden adiafor (közömbös) hangvétel, melynek spektruma a központi idegrendszer veszélyre figyelmeztető (genetikusan kódolt) tartományát is érinti, alacsony intenzitás mellett is releváns hatásúvá válhat, az időtartam függvényében. A hasznos jellel együtt járó torzítási termékek vagy a hasznos jel és háttérzajok együttese, modulációjukkal affektívvé tehetik a jelző funkciót, és rejtett stressz alakulhat ki. A moduláció vagy alacsony intenzitás miatt nem feltétlenül tudatosuló hatásról van szó.

Pap János Hang ember hang c. könyvéből idézzük:

„ A magzati tapasztalatok komplexitásának, a zene és a tánc gyökereinek bizonyítékául szolgálhat, hogy a collicus inferiorban a külső magban ( nucleus externalis) egyszerre találhatók taktilis és hangingerekre aktivizálódó neuronok. Sőt ugyanitt a beszédjelek jelentés nélküli hangzásfelismerése is megtörténik (Keidel, 1992), valamint a környezetről már itt is kialakul a hangtérkép.

Úgy tűnik, hogy a collicus thalamuson keresztüli kapcsolata a limbikus idegrendszerrel (18.ábra) független a kérgi feldolgozástól. Ez a törzsfejlődésileg alacsonyabb szint akkor is működik, ha az agykéreg még nem is fejlődött ki teljesen.

A kifejlett agynál is közvetlen út vezet a limbikus rendszerhez tartozó amygdalához, amely a szervezet vészhelyzet-reakcióinak beindítója, elsőrendű érzelmi központ ( LeDoux, 1992). Az amygdala részt vesz mind a kellemes, mind a félelemmel kapcsolatos érzelmi válaszainkban és befolyásolja a tudatos (a gyrus cinguli elülső része és a szemüreghez közeli, ún. orbitofrontális kéreg bekapcsolása révén) és az autonóm érzelmeket (Iversen et al.,2000).”

A rejtett zajterhelés pszichikai hatásai

A reprodukciós berendezések minőségi korlátaiból adódó inadekvát módon rögzült hangélmények hatására az érzékelés és észlelés differenciáltsága romolhat.

A rossz minőségű beszéd vagy zenehallgatás meghamisítja az eredeti információtartalmat, értéktelenebbé teszi a hangzó anyagok művészi üzenetét. Ha megszokjuk a silány minőségű hangzást, az optimális megszólalás előnyeinek észleléséhez való fogékonyságunkat gyengítjük! A képesség megmarad ugyan, és csak hosszú gyakorlással lehet újra helyrehozni a természetes hangzási referenciákat.

Mit tehetünk a rejtett zajterhelés ellen?

-Tudatos eszköz szelekció

A reprodukciós eszközök minőségének megválasztása, a korábban megtanult, berögzült hangminták alapján. (ez a képesség romlik, ha folyamatosan torz reprodukciónak vagyunk kitéve)

-Tudatos program szelekció

 A hangzó tartalom tudatos kiválasztása, amely megfelel a hangulati és egyéb szubjektív körülményeknek (a beszéd vagy zene hallgatás célja lehet pihenés, regenerálódás, informálódás, esztétikai igény kielégítése)

A hangzó tartalom pozitív pszichikai hatáskiváltása

Elő lehet állítani olyan hangkombinációt, ami ugyan nem nagy intenzitású és mégis extrém pszicho-fiziológiai hatást válthat ki. (szublimináris effektus) A hallható spektrumba eső hangok hatásai negatívak vagy pozitívak lehetnek. E hangkomplexumok hatásai azonban egyéni sajátosságoktól is függnek. Ez az alapja a zeneterápiás módszerek hatásosságának is.

A zeneterápia

A zeneterápia olyan eljárás, mely a zenét, mint eszközt alkalmazza a megelőzés, a személyiségfejlesztés, önismeret, korrekció, gyógyítás, és a rehabilitáció területén. A zeneterápia hatása az adott kulturális környezettől és egyéni sajátosságoktól függ.

Egyáltalán a technika létrehozhat-e olyan környezeti állapotokat, amelyek érzékelés révén összhangba kerülhetnek az emberi lények normáival?

Életminőségünket meghatározza a biológiai (fiziológiai) szükséglet és kulturális igény

technikai kielégítése. Elvileg a ma technikájával el lehetne érni azt a szintű bio-kulturális elégedettséget, amely pozitív mérleget mutatna. A gépesítés elektroakusztikai eszköztárának is elvileg alkalmasnak kellene lenni erre a feladatra.

Az eszköztár fejlődése és minőségi szintjei

Az audiotechnika eszköztárának minősége egy ideig párhuzamosan fejlődött az elektronikai iparral. Ez a folyamat kb. az 1960-as évekig tartott. A későbbiekben az audiorendszerekben alkalmazott egyre magasabb szintű technológia és a folyamatosan javuló paraméterek ellenére, hangzásuk nem minden esetben tükrözi a fejlődéstől elvárható minőségi javulást. A digitális audiórendszerek megjelenése sem hozott átütő minőségjavulást. A szélessávú analóg rendszertechnikájú hangfelvételek hangminőségét nem tudták túlszárnyalni.

Miért vagyunk a legérzékenyebbek az auditív élményekre?

Összehasonlítva a hallást a látással meglepő eredményre juthatunk. Nézzük, mit mond erről a Gyakorlati audiológia kézikönyve:

„Sokan a látást tartják a legfontosabb érzéknek. A látással azonban a gömb alakú térnek csak egy kisebb részét észleljük egyszerre, mely vízszintesen 170 fokot és függőlegesen 70 fokot zár be. Ebből csak 7 fok az éleslátás területe, ahol a kellően megvilágított tárgyról színes, nagyjából éles képet kapunk. Csökkentett fényerőnél és perifériásan a látóterük többi része csak elmosódottan, színek nélkül észleljük. A ténylegesen éles kép még lényegesen kisebb szög alatt észlelhető. Ha az egyik sor valamelyik betűjére fixálunk, tőle 2. vagy 3. helyen levő betűt, illetve a szomszéd sort már csak kissé elmosódva látjuk. Csak állandó, tudat alatti finom szemmozgásokkal tehetjük látásunkat nagyobb területen élessé, színessé. A tér többi irányából látásinformációt egyáltalán nem nyerünk. Igen sokszor a hang alapján nézünk a kívánt irányba.

A hallás ezzel szemben a gömb alakú tér minden irányából egyformán jól észleli a hangokat, meghatározza irányukat. Azokat a hangokat halljuk meg, melyek legalább a fontosabb frekvenciákon meghaladják a háttérzaj szintjét. A rövid időn belüli kis hangváltozásokat is igen jól meghalljuk. Társaságban ki tudjuk választani annak beszédét, akire figyelni akarunk. Tudatos figyeléssel egyesek ki tudják hallani a zenekar egyes hangszereit is.

Egységnyi idő alatt látással tízszer annyi információt tudunk feldolgozni, mint tapintással. Hallással még ennél is többet!


A látható fény tartománya nagyjából egy oktáv,

a hallás tartománya 10 és fél oktáv,

a beszéd tartománya 6 és fél oktáv.


Érdekes, hogy a legkisebb fényerő, amelyet észlelünk, 4-5 fénykvantum; a napfényes környezet (tehát a természetben található gyakori fényerő) ennek 106-szorosa (azaz 1 milliószorosa). Hasonló arányú a természetben gyakori 60 decibeles zaj is! A legerősebb, az elviselhetőség határán levő fény pedig 1012-szer (azaz 1 billiószor) nagyobb, mint a legkisebb látható fényerő. (Ehhez hasonló nagyságrendű a még elviselhető hang energiája!)

Az is érdekes, hogy ha napfényben egy 60 wattos égőt meggyújtunk, ez alig tűnik fel, míg ha sötétben gyújtjuk fel, akkor rövid időre vakít. A hangok világában ez a jelenség ismeretlen.

Ha napfényből megyünk egy igen gyengén megvilágított helyiségbe, több mint negyedórába telik, amíg a fényben leépült látóbíbor ismét teljesen felépül és sötétben jól is látunk. Ha éjjeli vezetéskor erős fény éri szemünket, a fény egy darabig vakít, csak hosszú másodpercek, esetleg percek elteltével látunk megfelelően. Ha sötétből hirtelen napfényre kerülünk, ez egy darabig vakít. A hangok területén hasonló nagyságrendű változások esetében ehhez csak a másodperc törtrészére van szükség.

Ha szemünket egyszerűen becsukjuk, nem látunk, de ha fülünket befogjuk, még akkor is hallunk. Az anya kisgyermekének mocorgására is fel tud ébredni.

A fiatalon megsiketülteket alig lehet megtanítani elvont dolgokra, oki összefüggésekre, időegyeztetésekre. Sok veleszületett vakból lehet tudós, szellemi foglalkozású, siketből alig.

A hallásnak ezen kívül is igen nagy a jelentősége. Már az ősi leletekből és a mai „legelmaradottabb” népek életéből ismert éneknek, zenének, táncnak hangulat- és közösségformáló, valamint összetartó szerepe.

Az időskorúak szellemi leépülésében és elszigetelődésében is jelentős a hallásnak (valamint részben a látásnak) a meggyengülése.”

Az összehasonlításból az is kiderül, hogy az emberi gondolkodás intellektuális teljesítménye és érzelmi differenciáltsága nem jöhetett volna létre az auditív kommunikáció létrejötte nélkül.