Retroaudio

Tartalom:

Bevezető

Mi a retroaudió?

Miért terjed folyamatosan, mitől marad fenn e múltba fordulás?

Mire utal a retroaudió jelensége?

Hogyan reagál minderre az audióipar?

Miért alakult ki az audió ipar ellentmondásos válasza?

Miért nem elégséges még napjainkban sem, kizárólag objektív minősítéssel rangsorolni (elvi működés és mérések alapján) bármely audiórendszert?

Miért bizonytalan dolog szubjektív tesztekkel helyes értéksorrendet felállítani?

Van-e remény ellentmondások feloldására?

Milyen kapcsolat van a retroaudió kutatása és saját fejlesztési munkánk között?

Hogyan szervizelhetők korrekt módon a retroaudió készülékei?

Mit jelent a tuningolás és modifikálás az audió készülékeknél?

Rövid elemzés az elektroakusztikai készülékek történetéről

1950-60-as évek

1970-es évek

1980-as évek

Rövid elemzés az elektroakusztikai készülékek jelenéről

Rendszervizsgálataink

Készülékvizsgálataink

CD játszók

DVD, SACD játszók

Lemezjátszók és hangszedők

Magnetofonok

Erősítők

Hangdobozok

Az elemzésekről

Bevezető

Vajon miért szeretnek sokan régi hifi berendezéseken zenét hallgatni?
Az „öreg” holmikhoz való vonzódáson kívül van-e a hangminőséghez kötődő oka ennek? Esetleg valamilyen különleges ok lehet a háttérben?
A mai gyártmányú -, különösen a nívósabbakra jellemző - eszközök szerteágazó technológiai megvalósításai, még a szakmában járatlanok számára is meglepő jelenség lehet. E jelenségek motivációit, és a technikai/technológiai összefüggéséit kíséreljük meg bemutatni az alábbiakban.

Mi a retroaudió?

A mai audiokultúra különös megnyilvánulása, hogy az újra felfedezett régi márkák, egyes fétisként tisztelt típusok tulajdonosai meggyőződéssel hirdetik, hogy azok (még mindig) jobbak, mint a maiak. A jelenséget és eszköztárát retroaudió gyűjtőnév alá soroljuk. Ezeknek az eszközöknek közös jellemzője, hogy szándékosan több generációval korábbi gyártmányokból választják ki őket, és tudatosan használják a legújabb technológiával előállított termékekkel szemben. Ezt a szemléletet és gyakorlatot erősítik bizonyos gyártók azzal is, hogy új gyártmányaik közé, régi technológián alapuló, valamint régi stílusjegyekkel rendelkező készülékeket, rendszereket is felvettek. Így áll elő az a furcsa helyzet, hogy egymás mellett él (néha egymást átszőve) a régi-új analóg -, és digitális technológia.

Miért terjed folyamatosan, mitől marad fenn e múltba fordulás?

Sokan úgy érzik, úgy tapasztalják, hogy az új készülékek nem nyújtják azt a hangminőséget, amit a hiperventilláló reklámok alapján elvártak. Sokan rájöttek, hogy a hangvisszaadás minőségének javítása elsikkad a „copyright” a marketing kontroll kiterjesztése, illetve a kényelmi jellegű szolgáltatások fejlesztése mellett. A régi készülékek iránti érdeklődés sokaknál csak nosztalgikus indíttatású. Emellett sokakban az a hit is él, hogy ami régebben készült, az mindig jobb is volt. Egyes audió készülékek régi autótípusokhoz, bélyegekhez, műalkotásokhoz hasonlóan gyűjtött (használható) dísztárgyakká is váltak, miközben tulajdonosaik rendszeresen nagy megelégedéssel használják azokat, s státusszimbólum eszközeként is élvezik birtoklásának előnyeit.

Mire utal a retroaudió jelensége?

Rámutat, hogy valamilyen alapvető anomália van az audiórendszerek fejlődésében. Nézetem szerint ellentmond a mai új rendszerek és készülékek reklámjaiból áradó bombasztikus állításoknak, miszerint óriási minőségi fejlődésnek lehetünk tanúi, adott időponttól kezdődően. Sokan nem hajlandóak felvenni a marketing által diktált gyorsabb termékváltási tempót, és készülékeket cserélni három-évente. Sokaknak egyszerűen elegük van abból, hogy ugyanazt a műsoranyagot harmadszor negyedszer is megvegyék a közben történt hanghordozó generációváltás miatt.

Hogyan reagál minderre az audióipar?

Az audióipar egy részének reakciója meglehetősen konzervatív a jelenségre. Cégek szakosodtak az elektroncsöves készülékek feltámasztására. Vannak olyan gyártók, akik a régmúlt (1930-as évek) első generációs csöves technológiáját élesztették föl. Újra gyártásba kerültek a régmúlt idők audiótechnikai célra konstruált aktív és passzív alkatrészei. A nagy többség azonban nem vesz tudomást a jelenségről, továbbra is a legújabb technológiára alapoz és a műszaki paraméterek mindenhatóságában, hisz. De az is előfordul, hogy marketing okokból, mintegy a „divatnak” engedelmeskedve a legújabb technológiával előállított eszközök egy részletébe beiktatják a régi technológiát. (pl. CD játszó elektroncsöves kimenettel.)

Miért alakult ki az ipar ellentmondásos válasza?

Úgy tűnik, a gyártók a felhasználók népes táborának egy igényesebb részét semmilyen módon sem tudták meggyőzni az újabb és újabb technológiák magasabbrendűségéről. Véleményünk szerint - melyet később részletezünk - több helyen mesterséges korlátokat épített be a szakma saját fejlesztési munkáiba. Módszereik szükségszerű velejárója az, hogy elzárják magukat az alapprobléma megismerésétől - mindössze tüneti kezelés történik. Leragadtak egy hiányos modellstruktúránál, ami nem teszi lehetővé az igazi fejlődést, csak véletlenszerűen készülnek jó eszközök. A jogos kritikát megfogalmazó szubjektív véleményeket az eltérő ízlésnek és a régi dolgok megszokásának tulajdonítják. Azonban több eddig föl nem tárt körülmény akadályozza az eszközök minőségének objektív meghatározását, továbbá a szubjektív tesztek általános gyakorlata és eredményei sem adnak egyértelmű visszajelzést az ipar számára.

Miért nem elégséges még napjainkban sem, kizárólag objektív eszközminősítéssel (mérések alapján) rangsorolni bármely audiórendszert?

Itt most csak a legáltalánosabbakat említjük:
Információelméleti korlát (az akusztikai jel jelenlegi fizikai modellje és a hallható akusztikai információ nem azonos).
Méréstechnikai korlát (nemlineáris vagy kvázilineáris dinamikai rendszerre nem érvényes a szuperpozíció elve).
Néhány speciális objektív korlátról a Hangforrások, megfigyelők, modellek menüpontban olvasható bővebben.

Miért bizonytalan szubjektív tesztekkel helyes értéksorrendet felállítani?

A tesztkörülmények a legritkább esetben teszik lehetővé a felhasználó számára a viszonylagosan helyes szubjektív értékítéleteket. Csakis hosszú tanulási folyamat vezethet helyes szubjektív ítéletekhez, amely közvetlenül kapcsolódik szakmai munkához. Azonban készülékek fejlesztése folyamán a legritkábban fordul elő, hogy a hangfelvételtől a reprodukcióig végigkísérik az egyes fázisokat.
Így általánosan ez a jellemző akár a régi akár az új rendszerek és eszközök besorolására: a meghallgatások alapján túlságosan heterogén, ellentmondásos értékítéletek születnek.

Van-e remény az ellentmondások feloldására?

A jelen állapotot tekintve nem túl bíztató a jövő. Az audió eszközök hangzási szintje, minősége lényegében stagnált az elmúlt évtizedekben, miközben az elektronikai ipar látványosan fejlődött. Az új készülékeknél tapasztalható fejlődés elsősorban a számítástechnikából származó kényelmi -, és komfortszolgáltatásokban tükröződik. Az ellentmondás feloldásához gyökeres szemléletváltásra volna szükség az audió iparban, aminek nyomait eddig nem találtuk. A továbblépéshez nagyon fontos volna, hogy rögzítésnél, és a felvétel lejátszásánál a hanghűség vizsgálata egy magasabb szinten újra előtérbe kerüljön. Erre azonban csak a nagy multinacionális cégek lennének képesek.

Milyen kapcsolat van a retroaudió kutatása és saját fejlesztési munkánk között?

A fentebb vázolt problémák elvi és gyakorlati okainak feltárása hosszas kutatómunka eredményeként jött létre. A széleskörű historikus vizsgálódás bebizonyította számunkra, hogy a régi eszközök között kiemelkedő hangzási minőségű - nemegyszer a mai szintet meghaladó - eszközök is vannak. Korlátozott lehetőségeinken belül mi mindent megteszünk azért, hogy a régi eszköztárból optimális audiórendszert hozzunk létre. Ehhez azonban gyakorta szükség van a régi készülékek szervizelésére és/vagy modifikációjára is. E tevékenységhez a saját fejlesztéseinkben létrehozott technológiát is alkalmazhatjuk, mert harmonikusan illeszkednek e kiváló alappal rendelkező készülékekhez.

Hogyan szervizelhetők korrekt módon a retroaudió készülékei?

A meghibásodott régi készülékek javítását többnyire nem lehet rutinszerűen végezni.

Elektronikák
Az elektronikai készülékek alkatrészei közül, pl. az elektrolit kondenzátorok üzemideje sokkal rövidebb, mint a többi passzív alkatrészé. A forgó-csúszó alkatrészek (potenciométerek, kapcsolók) élettartama is véges, de legtöbbször elég speciális vegyi összetételű spray alkalmazása. A hangszóró védő relék többnyire szétszedhetők és felújíthatók. Míg az aktív alkatrészek közül egyes elektroncső típusok jelentős részét újra gyártják, addig a félvezetők pótlása egyre nagyobb nehézségbe ütközik. A germánium alapú félvezetőket már rég nem gyártják, a szilícium alapú, régi típusú félvezetőkből is egyre kevesebbet gyártanak. Ezt a hiányt kihasználva egyes gyártók nagymennyiségű, olcsó, de silány minőségű hamisított feliratú félvezetőket állítanak elő és jelentetnek meg a kereskedelemben. Az ilyen jellegű alkatrészek csak speciális - karakterisztika vizsgáló - műszeres vizsgálat után szűrhetők ki, mely a szakszervizekben nem áll rendelkezésre. Megoldást többnyire az eredetivel műszakilag jól egyező, de más gyártmányú félvezető nyújt. Az elektroncsöves erősítők csöveinek pótlása, jól megoldható a különféle csőtípusok újra gyártása miatt. Azonban ismerni kell az új gyártmányok megbízhatóságára és a hangzásminőségére vonatkozó jelentős különbségeket.

Hangsugárzók
A hangsugárzók javítása, különösen a dinamikus rendszerűeké, különleges szerviz feladatokat igényel. A leggyakoribb probléma a membránszélek tönkre menetele. A típusok egy részéhez gyártanak az eredetihez hasonló PU anyagú vagy gumi szélt, de nagyon sok típushoz nem gyártanak. Erre a hiányosságra egyedi szélgyártási technológiát dolgoztunk ki, amely a legkülönfélébb anyagú és profilú szél pótlását biztosítja. A lengőcsévék javítása a szélpótláshoz hasonló probléma. Ennek a megoldását is kidolgoztuk.

Mit jelent a tuningolás és modifikálás az audiokészülékeknél?

Az idős készülékekhez való eredeti alkatrészek pótlása sok esetben csak új technológiával gyártottakkal oldható meg. Ekkor a javítás avatott kezekben értékmegőrző tuningolást jelent, amellyel még a hangzásminőség is javulhat. További lehetőség ezen az úton a minőségnövelő modifikálás, amely komplexebb beavatkozást igényel.
A felújítást vagy modifikálást az audiórendszerek minden elemében kutatói szinten járatos szakemberekre érdemes bízni.

Rövid elemzés az elektroakusztikai készülékek történetéről

1950-60-as évek

Az 50-es évekre a hallható hangok teljes spektrumát, nagy dinamikatartománnyal, alacsony torzítással sikerült rögzíteni és visszajátszani. Mint utóbb kiderült, az akkori analóg elvre épülő elektroakusztikai rendszerekben alkalmazott elektroncsöves technika és anyagtechnológia, olyan szerencsés körülménynek bizonyult, hogy máig sem meghaladott hangzásminőségre lettek képesek ezek az eszközök.
A nagy hanghűségű, monó felvételeket, mágnesszalagra rögzítették. (AEG Telefunken, Magnetophon) Valamint kidolgozták a hasonló műszaki színvonalú, hosszan játszó mikrobarázdás lemezt. (CBS, 'Long Play') Különös módon az ezután gyorsan megjelenő sztereó technika már nem volt képes akkora dinamika és jelenlét érzet megjelenítésére, mint elődje. Ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy a többcsatornás rendszer elvileg rosszabb lenne, csak éppen ugyanez a probléma hatványozottabban jelenik meg ma az új, sok csatornás rendszerekben.
Az elektroakusztikai hangszerek (pl. Hammond orgona, elektromos gitár, mikrofonos hang és hangszererősítők) legendás hírüket szintén az 50-es évek technikájának köszönhetik.

1970-es évek

Sajnálatos módon a félvezetőkre való átállással az audiotechnikai eszközök a legfontosabb jellemzőjükből veszítettek. A diszkrét félvezetők, majd az integrált áramkörök és az ezzel párhuzamosan korszerűsödő passzív alkatrészek alkalmazása visszaesést okozott az analóg jelfeldolgozás minőségében. A kommersz készülékektől kezdve az igényes és studiotechnikai célokra gyártott rendszerek mindegyikében észlelhető ez a változás. Hiába fejlesztettek ki HI-FI célra orientált IC-ket és egyéb alkatrészeket, ezek hangzásminősége sem éri el a korábbi színvonalat. Külön érdekessége ennek az időszaknak, hogy a harmincas évek elektroncsöves erősítőtechnikáját újra bevezették a hi-fi világába.

1980-as évek

A digitális jelfeldolgozás megjelenésével újabb törés állt be az analóg jelfeldolgozás fejlődésében. A fejlesztők általában azt várták, hogy a digitális rendszerek egy csapásra megoldják a hangrögzítés problémáit. A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, hogy a műszaki paraméterek ugrásszerű javulása nem hozott egyértelműen jobb eredményt a meghallgatásos tesztek során.

Rövid elemzés az elektroakusztikai készülékek jelenéről

Rendszervizsgálataink

A korszerű készülékek 'papírformája', többnyire távol esik a szubjektív befogadó megelégedettségétől. Meggyőződésünk azonban, hogy a mai technológiai-technikai lehetőségek teret adnának az érzékelés számára is megfelelő megoldások elérésére, azonban ehhez a gyártók részéről jelentős szemléletváltozásra lenne szükség -, mely figyelembe véve a találmányhasznosítás és a jövővel kapcsolatos marketingstratégiák szilárd tendenciáit - igen nehéz ügynek látszik!

Az általános probléma legfőbb okát abban kereshetjük, hogy a világ nagy cégei -, néhány kis High-End termékeket gyártó cégtől eltekintve -, általában specifikus fejlesztéseket folytatnak. Sajnálatos módon még a teljes rendszert gyártó cégek sem koncentrálják a fejlesztést ugyanakkora intenzitással mindenre kiterjedően. Ebből következően az egy-egy készülékfajta önálló fejlesztésében megnyilvánuló törekvés csak részeredményeket hozhat. Ezért nem találhatunk egyelőre a mi szempontjaink szerint is kifogástalan rendszert. Ezt a felismerést látszik igazolni az a tény is, hogy általában csak többféle típusú készülék összeválogatásával lehet az átlagosnál jóval nagyobb hangzásigényű zenehallgatók számára is elfogadható hangzást elérni.

Készülékvizsgálataink

Az audiofil berendezéseknél gyakran találkozunk költséges technológiai megoldásokkal, rendkívül drága alkatrész alkalmazásokkal, vagy éppen túlbonyolított kapcsolásokkal, amelyekkel valóban javíthatnak a hangzáson. Mi a „pénz nem számít” alapú készüléktervezést nem tarjuk gazdaságosnak és ésszerűnek.

Az általunk vizsgált HI-FI elektronikákról szerzett benyomások és adatok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy különféle, még csak újszerűnek sem nevezhető kapcsolástechnikai fogásokkal, sokkal jobb eredményt lehet elérni ugyanazon alkatrészbázissal egy-egy szerkezeten belül. A forgalomban levő készülékeket akár a kapcsolástechnika megváltoztatása nélkül is javíthatjuk az akusztikai információ áteresztőképesség szempontjából úgy, hogy alkalmasabb, de nem feltétlenül drágább alkatrészekre cseréljük a benne lévőket.

Mindkét módszer alkalmazása során - a kapcsolástechnika megváltoztatásánál ill. az alkatrészcserénél is - ugyanaz a probléma merül fel: a megfelelő, előzetes tapasztalatokon alapuló egységes rendszerszemlélet hiánya, vagy hiányosságai tűnnek ki. További szemléleti és fejlesztési problémát jelent, hogy a tervezők sok esetben a műszaki egységeket felépítő passzív és aktív alkatrészeket az elsődleges - mérési - paraméterek alapján ítélik meg és választják ki. Tapasztalataink szerint a hangzási tulajdonságok kizárólag ezek belső felépítésétől függenek. Mivel azonban ezek látens hatású működési jelenségeket mutatnak, így nem mérhetőek az alkatrész végső megjelenési formájában.
Mint kiderült a legtöbb nehézséget az okozza, hogy a hangzási jelenségek azon részét, amelyek a hangzás minőségét és természetességét adják, a nem megfelelő áramköri alkatrészek, vagy a csak technikai paraméterek szerint felépülő kapcsolási megoldások és szerkezeti elemek eltüntetik.
Továbbiakban a mai lejátszó rendszerek elemeinek felépítésére vonatkozó általános technológiai-műszaki jellemzőket foglaljuk össze:

CD játszók

A nagyjából húsz éves fejlődésük alatt a lézer opto-mechanika méretei látványosan csökkentek és nőtt a kiolvasási pontosságuk. Viszont a nem High-End célra gyártott játszók készülékháza és belső mechanikája egyre kevesebb fém alkatrészt tartalmaz. Olyan helyeken is alkalmaznak műanyagokat, ahol azok nem kielégítő módon helyettesítik a fémeket. A második generációs CD játszók digitális IC készletükben látványos műszaki megoldásokat tartalmaznak, de hangzásuk gyengébb, mint egyes első generációs típusoké. Az analóg szűrők megoldásai és a tápegységek az erősítőknél tapasztaltakhoz hasonló problémákat vetnek fel.

DVD, SACD játszók

A mai, nagy sávszélességű és felbontású DVD játszóknál, a CD játszókra jellemző tendencia tapasztalható. A multifunkcionális (minden digitális formátumot lejátszani képes) készülékek, technikai megoldásai szükségszerűen kompromisszumosak.

Lemezjátszók és hangszedők

Annak ellenére, hogy a LP lemez (Long Play, közismertebb nevén a vinil vagy mikrobarázdás lemez) az utóbbi évtizedben látványosan visszaszorult, még mindig gyártanak lemezjátszókat és hangszedőket. Sok esetben az új szerkezeti anyagok alkalmazása nagy hangzásbeli különbséget okoz az azonos osztályú készülékek között. (Ezeknek a szerkezeti anyagoknak akusztikai tulajdonságait sok esetben, elégtelen mértékben vették figyelme. Pl. plexi és üvegtányér) Az MC és MM hangszedők technológiai fejlődése (könnyű, nagy merevségű tűszár; meredek metszésű tű; egyre csökkenő mozgó tömeg stb.) látványos eredményeket produkált, ennek ellenére nem feltétlenül jobb hangzásúak a régieknél.

Magnetofonok

A legtöbb pozitív jellemzőt a magnetofon mai kazettás képviselőjéről mondhatjuk el. A nagy szalagsebességű orsós magnó visszaszorult a stúdiótechnikába illetve azt felváltotta a DAT. A kazettás magnó az alacsony szalagsebesség és a keskeny szalag ellenére nagy fejlődésen ment keresztül. A szalagok is minden szempontból jobbak lettek, bár itt is elmondható, hogy nem minden esetben a jobb paraméterekkel bíró típus hangzása a jobb. A magnetofonok fejlődésének egyik lehetséges magyarázata az, hogy ezeket a legkönnyebb tesztelni, hiszen azok a felvételi műsorforrással könnyen egybevethetőek.

Erősítők

A félvezetős analóg erősítők fejlesztési eredményei egyre bonyolultabb áramkörök alkalmazásához vezettek és egyre több alkatrészt, igényelnek. Még inkább elszomorító, hogy ezek hangzási szempontból gyakran mellékes öncélú műszaki jellemzőket szolgálnak. Számos példát sorolhatunk fel az egyoldalú szemléletű áramköri megoldásokra:

A félvezetős, kapcsolóüzemű D osztályú erősítők nagy hatásfokukkal tűnnek ki. Azonban az analóg kapcsolástechnikájú erősítők hangzásképét nem tudják túlszárnyalni.
Az elektroncsöves erősítők újbóli elterjedése is igazolja, hogy súlyos hangzási nehézségekkel küzdenek a félvezetős erősítők. Az elektroncsöves erősítők legkényesebb pontja a hangszóró alacsony impedanciájához való illesztés. Ez a probléma látszólag megkerülhető, ha különleges csövekkel kimenő transzformátor nélküli megoldást alkalmazunk. Sajnos azonban ez a műszakilag rendkívül korrekt megoldás nem biztosítja a maximális akusztikai információ áteresztőképességet. A mai kimenő transzformátoros erősítők kapcsolástechnikájában gyakorlatilag nem történt fejlődés. Sokféle megoldást alkalmaznak, és ennek megfelelően nagy a hangzási szóráskép.

Hangdobozok

A gyártmányok többsége elektrodinamikus elven működő hangsugárzókból épített hangdoboz. Ennek okait a széleskörű felhasználhatóságban, a viszonylag egyszerű felépítésben, ill. abban kereshetjük, hogy egy adott feladatra könnyen optimalizálható.
A kisebbséget képviselő elektrosztatikus elven működő hangszórók az alacsonyabb hatásfokuk, ill. a nagy felületből adódó irányítottabb sugárzási karakterisztikájuk ellenére kitűnő akusztikai információ áteresztőképességgel rendelkezhetnek. Azonban a klasszikus dinamikus hangszórótól eltérő rendszerű direktsugárzók hatásfoka alacsony és maximális hangnyomásuk sem elegendő a dinamika csúcsok lesugárzására.
A dinamikus hangdobozok minősítése mutatja a legszorosabb összefüggést a hangzás és a műszaki paraméterek között. Ez elsősorban a frekvencia és fázismenetre valamint a torzításra érvényes. A konstrukciós felépítésben különös hangsúllyal jelenik meg mind a sugárzó és nem sugárzó alkatrészek hatása a hangkép egészére. Például a mozgórészek anyagstruktúrája a hangzásban egy nagyon karakteres jelleget határoz meg, akkor is, ha szinte egyező mechanikai tulajdonságúakat hasonlítunk össze.
A dobozok működési elvük szerint változatos képet mutatnak. A zárt rendszerű dobozokba épített hangszórók torzítása nagyobb, mint a nyitottaké. A klasszikus reflex doboz azonban nem a teljes tartományban alacsonyabb torzítású. A transmission line dobozzal el lehet érni a legmélyebb frekvenciák átvitelét, de e rendszer impulzusátvitele, rezonáns viselkedése miatt nem optimális. E három típus a leggyakoribb megoldás. Méretezésük a Thiele-Small paraméterek bevezetésével pontosabbá vált. Tudomásul kell venni, hogy ezek hangszóró paraméterek csak a hangszóró+hangdoboz rezonancia frekvencia környéki viselkedés leírására alkalmasak.
A dobozok anyaga általában valamely fahelyettesítő anyag. Ezek emelkedő minőségi sorrendben a következők: faforgács; farost (MDF); rétegelt lemez. Az újabban alkalmazott műanyagalkatrészek kevésbé alkalmasak a feladatra lényegesen frekvenciafüggőbb mechanikai tulajdonságaik miatt.
A passzív hangváltók megoldásaiban semmilyen előrelépés nem történt. A hangváltók jelenlegi megoldásai nem küszöbölik ki a fázisproblémákat.

Az elemzésekről

Elemzéseink tárgya és módszerei szorosan tartoznak fejlesztési munkánkhoz. Az elemzésekben felmerülő fogalmakról és szakirodalomról a Definíciók, menüpontban lehet tájékozódni, az elemzési módszert az Elmélet és gyakorlat menüpontban tárgyaljuk bővebben.
Az ott tárgyaltak alapján az is érthetővé vált, hogy miért ért el olyan magas szintet az 50-60-as évek elektroncsöves technikán alapuló hangzásvilága. Az is világossá vált, hogy a mai hangtechnikát miért terheli annyi tévedés és babona, és hogyan lehet - illetve lehetne - valóban korszerű félvezetős készüléket konstruálni.