Vásárlási tanácsok

Tartalom

Elektroakusztikai rendszeroptimalizálás

Választási szempontok meghallgatás alapján

Választási szempontok elvi működés és mérések alapján

Talán az elektroakusztikai termékekről lehet a legellentmondásosabb információkat hallani, olvasni, tapasztalni. Többek között azt is láthatjuk, hogy e termékek ipartörténeti fejlődése abszurd vonásokat is tartalmaz, hiszen ma együtt él a legmodernebb és a muzeálisnak számító technológia. A tények és legendák közötti eligazodás megkönnyítésére, megkíséreljük felsorolni azokat az objektív szempontokat, amelyek alapján vélhetően hasznos vásárlási és rendszerépítési támogatáshoz juthat az olvasó.

Elektroakusztikai rendszerek csoportosítása

Az otthoni, magas hangzásminőséget szolgáló, elektroakusztikai berendezéseket két csoportra oszthatjuk. A nagyobb csoportot képező Hi-Fi rendszerek elemei sorozatgyártásban készülnek és e rendszerek elemei a gyártóktól függetlenül kompatibilisek egymással. A High-End készülékek gyakran olyan mértékben egyedi megoldásúak, hogy sorozatgyártásra nem is alkalmasak, műszakilag nem feltétlenül kompatibilisek egymással.

A Hi-Fi rendszerek minőségét elsősorban szabványban rögzített paraméterekhez képest, valamint szubjektív tesztek alapján határozhatjuk meg. A High-End rendszerek minőségét elsősorban szubjektív tesztek alapján, valamint műszaki paramétereik alapján határozhatjuk meg. Ez a fordított sorrend is jelzi, hogy az egyes darabok szabványt meghaladó adatai nem adnak elégséges garanciát a minőség meghatározásához.

A Hi-Fi kategóriájú rendszerekről

Az érzékszerveinken kívül, műszaki paraméterek segítségével ítélhetjük meg az elektroakusztikai készülékek minőségét. Szabványok rögzítik a műszaki jellemzők határait, valamint a kompatibilitáshoz szükséges feltételeket. 1970-es évek elején, a Német Szabványügyi Hivatal (DIN; http://www2.din.de/ ) a DIN 45500 Standard számú szabványban fektette le a minimális követelményeket a frekvenciamenet, a torzítás, a zaj, stb. vonatkozóan. Az a kérdés viszont már egy szakmai vita tárgyát képezheti, hogy a szabványokon túl mennyire érdemes az egyes darabok szabványt meghaladó adatait figyelembe venni. A Hi-Fi készülékek sorozatgyártással készülnek, műszakilag kompatibilisek egymással.

A High-End kategóriájú rendszerekről

Érdemes különbséget tenni a Hi-Fi és High-End készülékek tesztelése között. Mert amíg a Hi-Fi készülékeket vizsgálhatjuk egységes tesztelési szempontok és meghatározott paraméterek alapján, egyedi műszaki produktumként, addig a High-End rendszerek egészen más "bánásmódot" igényelnek. Ezeket a készülékeket csak meghatározott, a forgalmazók által összeállított rendszerben érdemes megvizsgálni és tesztelni. A High-End forgalmazók és gyártók azért nem bocsátják szívesen készülékeiket tesztelésre, mert azok egy olyan sajátos, kifinomult hangzási világot képviselnek, amelynek összeállítása merőben egyéni. A hangkultúra ezen képviselői más-más hangzásviláguk ellenére a legmagasabb nívót képviselik. Egy-egy High-End rendszer megítélése ebben az értelemben egy műalkotáshoz hasonlítható: lehet elemezni, analizálni, de osztályozni, rangsorba állítani nemigen. Általában nem is szokás High-End rendszereket összehasonlítani. A High-End készülékek gyakran olyan mértékben egyedi megoldásúak, hogy sorozatgyártásra nem is alkalmasak, műszakilag nem feltétlenül kompatibilisek egymással.

Tesztek és mérések

A tesztek jelentőségéről

Elektroakusztikai rendszerek összeállításakor gyakran megfigyelhető tény, hogy a relatíve jobb hangzású készülékek nem feltétlenül rendelkeznek jobb mérhető paraméterekkel. A jelenség meglepő műszaki különlegessége tehát az, hogy a szokásos makrofizikai paraméterek jellemzői részben fedik le a hallottakat vagy sok esetben ellentmondásban, vannak a hangzásminőséggel. Ez indokolja a meghallgatásos úton való minősítés létét és jelentőségét.

Cégünk kutatásai alapján azt feltételezzük, hogy az audioiparban alkalmazott fejlesztési modellekből valamilyen nem ismert (rejtett) paraméter is felelős, bármilyen összetételű elektroakusztikai rendszer hallható minőségéért. A gyakorlatban is megvalósított modellbővítésünk alapján nagy valószínűséggel helytállónak tekinthető feltételezésünk. Mivel a gyakorlatban elterjedt rendszertechnikák mindegyikében észlelhető jelenségről van szó, a probléma gyökerei általánosabb jellegűek, mint a két rendszertechnika műszaki teljesítőképességére visszavezethető különbségei. Ezért különösen indokolt a meghallgatásos készülék vagy rendszervéleményezés, értékelés. Azonban a helyes értékelésnek nagyon sok buktatója lehetséges, melyeket az Elmélet és gyakorlat menüpontban részletesebben tárgyaljuk.

A Tesztek viszonylagosságáról

Az alapvető tájékozódáshoz havi folyóiratok sokasága különféle tesztekkel próbálja eligazítani a vásárlót. Sokszor azonban ezek a tesztek nemhogy megkönnyítenék a vásárlást, még inkább nehezítik, ugyanis az összehasonlító tesztek és a gyártók ajánlásai arról tanúskodnak, hogy ellentmondásos értékelések uralják ezt a területet. Ennek elsődleges okát abban kell keresnünk, hogy nem alakult ki egységes tesztrendszer, és így a vásárló kényszerül dönteni arról, hogy melyik teszteredmény fogadható el számára. Teszteléseket akkor lehet bárki számára elfogadhatóvá, hitelessé tenni, ha annak vonatkoztatási rendszere azonos minden megfigyelő számára. Ezt pedig nem könnyű biztosítani.

A mérések jelentőségéről

Elvileg a hallási képesség pszichoakusztikai mérések által feltérképezett paraméterei, egyértelműen meghatározzák az elektroakusztikai rendszerek műszaki paramétereinek elégséges tartományát. Ebből következik, hogy a hallás követelményeit kielégítő elektroakusztikai rendszer elvileg maradéktalanul betöltheti funkcióját. Az időben változó (a hangfrekvenciás tartományra vonatkoztatva) villamos folyamatok leírása, modellezése, mérése meghaladják a hallás képességeit.

A mérések viszonylagosságáról

Paradox módon az egyre kifinomultabb mérőeszközök és kísérleti módszerek bizonyos értelemben leszűkítették a pszichoakusztikai megismerés határait. A pszichoakusztika mérőműszerei ugyanolyan elvi és gyakorlati modellek alapján készülnek, mint bármely más elektronikai mérőműszer. Az elektroakusztikai berendezések működésében megfigyelhető anomáliák azonban megkérdőjelezik az elektronikában általánosan alkalmazott modellek jóságát. A pszichoakusztika mérőműszerei tehát ugyanazokat a hiányosságokat tartalmazzák, mint az elektroakusztika eszközei, mérőműszerei.

Elektroakusztikai rendszeroptimalizálás

Rendszer és elemei viszonya

Az elektroakusztikai rendszer, rendszerelméleti szempontból, mivel csak energia és információáramlás van, zárt rendszernek tekinthető. (A hangsugárzó az akusztikai környezetével alkot zárt rendszert.) Ezért az elektroakusztikai rendszer és elemeinek optimalizálása valamint költségráfordítása együttesen optimalizálható legjobban. Már egy meglévő rendszer optimalizálását is ebben a szellemben célszerű elvégezni.

Rendszerelem optimalizálás

Minőségi kategória eldöntésével a rendszerelemek kiválasztása. (optimum: a válogatás átmegy rendszerépítésbe).
Funkciócsökkentés. (optimum: a lehető legkevesebb elemszámból álló elektroakusztikai rendszernek lesz a legkisebb akusztikai információvesztesége)

Egy összeállításban a funkcionális egységek csökkentése jelentős hangzási előnyt adhat, és még a költségek is csökkenhetnek. Néhány példával illusztráljuk a lehetőségeket: Sok esetben egyetlen műsorforrást kell kiszolgálnia a rendszernek. Ekkor kifejezetten előnyös olyan végerősítő alkalmazása, melynek szabályozható bemenete van. (tévhit, hogy aktív előerősítő beiktatásával a végerősítők jobb hangzásúak)

Analóg műsorforrás esetén (lemezjátszó) az MC hangszedőhöz alkalmazott elektronika vagy transzformátor funkcióját kiválthatjuk egyetlen RIAA korrekciót tartalmazó elektronikus erősítővel.

Az összekötő kábelek hosszát célszerű minimalizálni. (tévhit, hogy létezik „optimális” hosszúság)

Rendszer optimalizálás

Egy elektroakusztikai rendszer akkor tekinthető optimálisnak, ha elemei azonos minőségi kategóriába tartoznak. Amennyiben jelentős minőségi eltérés van az elemek között, az eredő minőséget a leggyengébb láncszem fogja meghatározni. Az is előfordulhat, hogy azonos csoportba tartozó elemek egyikét lényegesen magasabb minőségűre cserélve, a hallható végeredmény rosszabb lesz. (valamely addig nem hallható hiba, észlelhetővé válik)

Költségkeret optimalizálás

A rendszerépítés költség optimalizálása általában két véglet közé esik: Kötött költségkeretből, maximális ár-érték arányú elemek keresése. Költségkeret megkötése nélkül, minőségi maximumot nyújtó elemek keresése. A korábban írottakból is következően, a rendszerelemek valós minőségét megállapítani nehéz és fáradtságos feladat, mivel a rendszerelemek valós minősége ritkán tükröződik az árakban. Ezen a problémán szeretnénk segíteni, a következőkben leírt szempontok alapján.

Választási szempontok meghallgatás alapján

CD játszók

A CD játszók hangzási minősége talán a legproblematikusabb az összes műsorforrás közül. Általánosságban elmondható, hogy a CD játszók hangzása nem javult az elmúlt évtizedek alatt. Hangzási minőségük és a bennük levő műszaki megoldások fejlettsége között talán a legkevésbé észlelhető hangzási korreláció. A korai multibites készülékek néhány családja érte el a hangzási maximumot. A tapasztalat azt is bizonyítja, hogy nem készült soha olyan CD játszó, amely egyértelműen meghaladta volna az analóg elvű lemezjátszás hangzásminőségét. Időközben a CD játszók fejlesztése és gyártása gyakorlatilag megszűnt, ezért a vásárláskor, a hangzásminőség értékelése mellett, a lézeregység pótolhatóságát érdemes figyelembe venni.

Annak ellenére, hogy rendkívül sokféle típust fejlesztettek ki a gyártók a közel húsz év alatt, (tekintet nélkül az árkategóriákra) mégsem tudunk ajánlani olyan készüléket, ami módosítás nélkül kellő hangzási színvonalon játszaná le a lemezeket. A 16 bit/44.1 KHz-el rögzített hanganyagok optimális lejátszását CD játszók valamelyikének átépítésével oldhatjuk meg. Az Elektroakusztikai rendszerek problémái menüpontban ismertetett okok miatt, a műszakilag alacsonyabb szintű lejátszási módot javasoljuk.

Az ún. modifikációs eljárásunk biztosítja ezen készülékek hangzási színvonalának azt a minőségét, amelyet a rendszer többi tagja igényel. Ehhez többféle megoldást dolgoztunk ki, Sony és Philips alkatrészbázisú készülékek számára. Ezzel el is jutottunk a készülékbeszerzést körvonalazó ajánlatunk első állomásához. Közelebbről ezen azt értjük, hogy a készülékek futóműve a DSP áramkörrel bezárólag tartalmazza ennek a két cégnek az alkatrészeit. Modifikálni elvileg bármelyik CD játszót lehet, azonban legnagyobb változást akkor várhatunk, ha túlmintavételezés nélküli, belső DAC modult ültetünk be e készülékekbe. Ez viszont csak a második generációs típusoktól lehetséges. Azonban e típusokon belül is vannak olyan családok, amelyek ASP, DSP kombinációi előnyösebbek a többinél. A készülék alapára nagyjából összefüggésben van a mechanikai felépítésükkel. A robosztusabb optikai olvasóval és készülékházzal rendelkezők többe kerülnek. Az igényesebb megoldáshoz célszerű a robosztusabb felépítésű alapmodellek közül választani, amiben már a DAC modul kiépítettségét is érdemes fokozni.

DVD, SACD játszók

A digitális rendszerek hangzási problémái, ha lehet még hatványozottabban, jelentkeznek a DVD, SACD játszókban. A mai, nagy sávszélességű és felbontású PCM alapú vagy a DSD rendszer műszaki paraméterei a CD-hez képest ugrásszerűen javultak, de az eddigi tesztjeink alapján hangzásukban ez nem tükröződik. Modifikációk itt is lehetségesek.

Vinil (LP) lemezjátszók

A digitális korszak árnyékában, mintegy az előbbi kritika alátámasztásaként is, tovább él az analóg elvű lemezjátszás. Egyrészt más információhordozón nem létező hanganyagok, másrészt a minőségi zenehallgatás okán. A lemezjátszók hangzásminőség- áraránya (akár régi, akár új gyártású) általában reális. Azonban az új gyártású készülékeknél előforduló plexiből vagy üvegből készült tányér, nem szerencsés anyagválasztás.

Hangsugárzók

Az egyik legfontosabb tulajdonsága a jó hangsugárzónak a hosszú időn át, fárasztó hatás nélküli élmény biztosítása. Ez mutathatja meg a felvételi információ tartalom semleges leképzésének színvonalát. A sugárzás relatív sávszélessége és dinamikája önmagában nem garantálja ezt a képességet. (tehát a méretek sem) Minden esetre a torzítási és frekvenciamenet adatainak lényeges különbsége sokkal többet árul el egy hangszóró esetében, mint egy erősítőnél. A hangszórók torzítása, frekvenciamenete ugyanis minden esetben nagyságrendekkel rosszabb, mint az erősítőké. Elsősorban a hangszóró határozza meg a teljes rendszer torzítását. Mégis, az esetek többségében kitűnően meg tudjuk ítélni az erősítők közti különbségeket annak ellenére, hogy látszólag a hangszórónak olyan mértékű elfedést kellene okoznia, hogy füllel erre ne legyünk képesek.

Erősítők

A teljesítményerősítők hangzási minősége a gyártók nagy többsége szerint egyértelmű korrelációban van az ismert méréstechnikákkal. Azonban mire véljük azt a hangzási tapasztalatot, hogy akár minden paraméterében gyengébb elektronika sokkal hitelesebben tolmácsolja a hangfelvételeket, mint a lényegesen jobb adatokkal rendelkező? A régi technikájú, de mai gyártású elektroncsöves és a modern félvezetős erősítők együttélése, elgondolkodtató tényre mutat a technikai fejlődést illetően. Az erősítést végző aktív elemek típusa szerint nagyjából három csoportra osztható az erősítők hangzás minőségi osztálya. Átlagos felépítést és kapcsolástechnikát feltételezve emelkedő sorrendben BJT (tranzisztoros), fetes, csöves.

Kábelek

Az audió kábelek sokkal nagyobb hatást gyakorolnak az eredő hangminőségre, mint az a funkciójuktól várható lenne. A megvásárolt készülékek gyakran azért nem nyújtják azt a hangélményt otthon, mint a bemutatóteremben, mert nem megfelelő a kábelezésük. Fontos tehát, hogy a kábelkiválasztásnál gondosan járjunk el.

A hangfrekvenciás kábelekről alkotott szubjektív felhasználói értékelések talán a legellentmondásosabbak. A kábelek az audió lánc elemei közül a legegyszerűbbek, elvileg tehát itt kellene megegyeznie a különféle helyzetekből származó szubjektív tapasztalatoknak. Mégis, önmagukban sem a kábel műszaki adatai, sem a publikált teszteredmények nem nyújtanak biztos útmutatást a kábel kiválasztásához.

A napi gyakorlatban általános módszer, a már kiválasztott készülékek hangzásának kábelekkel történő „összehangolása”. A kábelek váltogatásával szinte mindenféle hangzási effektus „kikeverhető”, a kábel a rendszer többi tagjának hangzási karakteréhez „illeszthető”. A kialakult relatív hangzási „optimum” azonban nem jelent hangzási „maximumot”, sőt a hangrendszerben meglevő problémák, elfedéséhez vezet. Azt az után már nehéz eldönteni, hogy a kábel vagy a készülék hangzási anomáliáit halljuk. Belátható, hogy a semleges karakterű (s egyben legnagyobb akusztikai információ áteresztőképességű) kábelek fogják leghitelesebben „megmutatni”, hogy milyen hangzásminőséget produkálnak a velük összekötött aktív eszközök. Nehéz azt is megítélni, hogy információhiányt vagy csak kisebb torzítást hallunk egy-egy kábeltípussal. Fülünk középtartománya a legérzékenyebb ezért az első különbségeket is ott kezdjük érzékelni, jóllehet a problémák a teljes átviteli sávban jelen lehetnek. A tesztekben megmutatkozó különbségek jelentősek lehetnek annak ellenére, hogy az összehasonlításban szereplő kábelek villamos jellemzői több nagyságrenddel jobbak a lánc többi tagjainál. A kábelek közötti hangzási különbségek ritkán korrelálnak mérési jellemzőkkel. Ebből az is következik, hogy a kábelekre szokásosan megadott műszaki paraméterek csak részben alkalmasak vagy egyáltalán nem elégségesek a hangzási minőség jellemzésére.

Kiegészítők

A kiegészítők a lánc egyes elemeinek jótékony befolyásolására alkalmasak. (pl. rezgéscsillapító lábak, rátétek, alátétek, akusztikus elemek) Ezek bármikor elhagyhatók, cserélhetők.

Választási szempontok elvi működés és mérések alapján

CD játszók

Lézeregység szerint

Az első generációs lézer egységekre (pl.: Philips CDM1) rendkívüli precízség és robosztusság volt jellemző. Valójában ezt a színvonalat az utána következő generációk sem haladták meg. Sőt a méretek csökkentésével a fémöntvény alkatrészek jelentős részét műanyagok váltották fel, bár a kiolvasási képességük nőtt.

Mechanikai felépítés szerint

Az első generációs készülékek vázszerkezete robosztus volt. (pl.: öntvény) Később a nem High-End célra gyártott játszók mechanikája egyre kevesebb fém alkatrészt tartalmaz. Olyan helyeken is alkalmaznak műanyagokat, ahol azok nem kielégítő módon helyettesítik a fémeket. A H-E készülékek kiváltságává vált a robosztus felépítés.

Elektronikai felépítés szerint

DAC: az első generációs készülékekben 14-16 bites; a második generációs készülékekben 16 bites, illetve az első egybitesek; a harmadik generációs készülékekben egybites konverterek jellemzőek. A második generációtól megjelentek önálló DAC egységek is és a H-E készülékek kétdobozosokká váltak.

Analóg szűrők:

Tápegységek:

Hangsugárzók

Méretarányok és hangnyomás szerint

A doboz és hallgató tér méretarányainak a helyes megválasztása is örökzöld téma. Akusztikai szempontból (ha a hallgató tér mélyfrekvencián kellően csillapított) a dobozméreteket nem feltétlenül kell a légtér mennyiségéhez kapcsolni. Sokkal inkább a sugárzók hatásfoka és maximális hangnyomása számít, mekkora teret tud elégséges hangnyomással betölteni. Egy átlagos lakószobába 90 dB/W körüli érzékenységű hangszóró elégséges. A sugárzó felületek mérete, szoros összefüggésben a közvetített frekvenciasávval az iránykarakterisztikát határozza meg.

A hangsugárzás elve szerint

A gyártmányok túlnyomó többsége elektrodinamikus elven működő hangszóró. Ennek okait a széleskörű felhasználhatóságban, a viszonylag egyszerű felépítésben, ill. abban kereshetjük, hogy egy adott feladatra könnyen optimalizálható. E hangszórókat hangolt dobozokba rakják a kellő mélyfrekvenciás átvitel eléréséhez.
A kisebbséget képviselő elektrosztatikus elven működő hangszórók az alacsonyabb hatásfokuk, ill. a nagy felületből adódó irányítottabb sugárzási karakterisztikájuk ellenére kitűnő akusztikai információ áteresztőképességgel rendelkezhetnek. Ezek az ún. dipólsugárzók doboznélküliek, a mélyátvitelüket a felületük határozza meg. Azonban a klasszikus dinamikus hangszórótól eltérő rendszerű, direktsugárzók hatásfoka alacsony és a maximális hangnyomásuk sem feltétlenül elegendő a dinamika csúcsok lesugárzására.

A hangszórók felépítése szerint

A teljesség igénye nélkül felsoroljuk a leggyakoribb megoldásokat, alkatrészeket. Ezzel a termékleírások iránt érdeklődők juthatnak hasznos információkhoz.

Membránok

papírmembrán (natúr és impregnált)
műanyagfólia membrán (polipropilén, polikarbonát, bextrén stb.)
fémmembrán (alumínium, titán)
szövött membrán (textil vagy műanyagszálak, szénszálak)

A fizikai tulajdonságaik alapján a sűrűségük, a rugalmassági moduluszuk, és dinamikai viselkedésük alapján lehet őket rangsorolni.
A natúr papír és műanyagfólia membrán hátrányos tulajdonsága, hogy a deformációs erők hatására nemlineáris viselkedést mutatnak. A szálakból szőtt membránok közül a szén és kevlár fizikai tulajdonságai lineáris viselkedése miatt előnyösebbek, azonban kötőanyaguk minősége is befolyásolja az eredményt. Egyes fémmembránok rugalmassági modulusz-sűrűség viszonya kiváló, de belső súrlódásuk csekély, s emiatt kemény, fémes hangzásúak. A textildómok középutat foglalnak el hangzási szempontból.

Felfüggesztések

Membránszél (gumi, poliuretán hab, pvc, textil)
Pille (textil)

Az egyik legjobb membránszél a ma már ritkán alkalmazott textil

Kosarak

Húzott acél
Öntött alu vagy könnyűfém ötvözet

Az öntvénykosarak lényegesen merevebbek, mint a húzottak de figyelembe kell venni mekkora teret takarnak le a membrán hátsó oldalából.

Mágnesek

Ferrit (bárium, stroncium)
Ritkaföldfém (neodymium; Sa-Co)
Al-Ni-Co

A ritkaföldfém mágnesek elsősorban magassugárzóknál terjedtek el. Ezeknek van a legjobb mágneses tulajdonságuk, a leggyengébbnek a báriumferrit számít.

A dobozok működési módja szerint

Nyitott és zárt rendszerűkre, valamint a hangolási módjuk szerint lehet őket felosztani:

Zárt doboz (A zárt rendszerű dobozokba épített hangszórók torzítása nagyobb, mint a nyitottaké.)
Bass reflex (A klasszikus reflex doboz azonban nem a teljes tartományban alacsonyabb torzítású.
Transmission Line ( ezzel a dobozzal lehet a legmélyebb frekvencia átvitelt elérni, de az impulzus átvitele a rezonáns viselkedése miatt nem optimális.

A dobozok anyaga általában valamely fahelyettesítő anyag. Ezek emelkedő minőségi sorrendben a következők: faforgács; farost (MDF); rétegelt lemez.

Hangváltók

A jó fázismenet és egyenletes impedanciamenet, a legfontosabb ismérve a hangváltóknak. Ezeket a feltételeket nagyon nehéz teljesíteni. (az optimumot a 6dB-es karakterisztika adja) A térleképzés hűségében is fontos szerepet tölt be a hangváltó. Ugyancsak rendkívül fontos a hangváltók alkatrészeinek alacsony vesztesége is.

Impedancia szerint

A hangsugárzók névleges impedanciája és impedanciamenete (frekvenciafüggése), nagyon lényeges paraméter. A sugárzó névleges impedanciáját az őt meghajtó erősítőhöz szükséges megválasztani. Kimenő transzformátoros erősítőknél optimális teljesítményillesztés és egyenletes frekvenciamenet feltétele, az impedanciák egyenlősége. Ezért is előnyös, ha a hangsugárzó impedanciamenete egyenletes a frekvencia függvényében. A nem kimenőtranszformátoros erősítőknél a terhelésükre vonatkozó előírásokat célszerű szigorúan betartani, mert ha a megengedettnél alacsonyabb terhelő impedanciával csatlakozunk az erősítőre, az a készülék tönkremeneteléhez vezethet. Ezért hasznos ismerni a sugárzók impedanciamenetét is, mert a névleges impedancia megadásából nem derül ki, hogy az, pl. bizonyos tartományokban esetleg jóval alacsonyabb. Emiatt előfordulhat, hogy az így terhelt erősítő begerjed vagy meghibásodik, ami maga után vonhatja a sugárzó károsodását is!

Csatlakozók

A jó minőségű csatlakozók (mechanikusan stabil és vastag kábelek befogadására képesek) sokat számítanak a hangzási végeredmény alakulásában. A duplakábelezés fogadására alkalmasak (ahol ez indokolt) további előnyt nyújtanak.

Erősítők

Erősítőt a már meglévő vagy kiszemelt hangsugárzó teljesítmény és impedancia paramétereinek ismeretében célszerű választani. Erre a két egység technikai kompatibilitása miatt van szükség.

Mérések szerint

A teljesítményerősítők hangzási minősége a gyártók nagy többsége szerint egyértelmű korrelációban van az ismert méréstechnikákkal. Azonban mire véljük azt a hangzási tapasztalatot, hogy akár minden paraméterében gyengébb elektronika sokkal hitelesebben tolmácsolja a hangfelvételeket, mint a lényegesen jobb adatokkal rendelkező? Ennek és más általános tapasztalatnak egyik lehetséges oka klasszikus méréstechnikai korlát. A mai méréstechnikában a hangfrekvenciás villamos jelet, frekvencia vagy idő függvényében mérik. Azonban az autentikus minőségi jellemző megállapításához az intenzitás, frekvencia, idő, fázis szimultán reprezentációjára lenne szükség. A jelenlegi módszerek ezt a feltételt elvileg sem tudják tetszőleges pontossággal kielégíteni. (running windows) Így aztán a gyakorlatban alkalmazható eljárásokkal mért mennyiségi paraméterek nem tükrözik az erősítés folyamán fellépő akusztikai információ veszteséget.

Az aktív elemek típusa szerint

Félvezetős erősítők

A rendkívül sokféle erősítő áramköri kapcsolástechnikák közül, célszerűbb a minél egyszerűbbnek tűnő változatokat kiszemelni. A bipoláris félvezetőkre épülő áramkörökön belül előnyösek a komplementer szimmetrikus elrendezések, a hármas darlington áramerősítő fokozat. Az áramerősítő fokozat munkapont beállítása szerint a legelterjedtebb az AB osztályú erősítő. (A virtuálisan előállított A osztály optimumhoz közeli)

Hibrid erősítők

Félvezetőt és elektroncsövet tartalmazó típusok. Az elektroncsöves feszültségerősítővel meghajtott félvezetős kimeneti áramerősítő fokozattal rendelkező típusok optimumhoz közeliek.

Elektroncsöves erősítők

Az együtemű kimenőtranszformátoros erősítők kapcsolástechnikája a felépítésükből adódóan általánosan egyszerű. Az ellenütemű kimenőtranszformátoros erősítők egyik kényes pontja a fázisfordító fokozat. A parafázisú megoldás optimálishoz közeli.

Kábelek

Általános tapasztalatok

A mai kínálatban lévő összekötő kábelek többnyire könnyedén teljesítik a villamos elvárásokat. Célszerű tehát, amennyiben lehetséges a továbbiakban összefoglalt szempontokat is figyelembe venni a vásárláskor. A hangdobozoknál elterjedt kettős kábelezés a jelutak szétválasztása miatt hasznos módszer, de célszerű meggondolni, hogy a dupla kábel árából nem futja-e egy magasabb minőségi osztályba tartozó szimpla kábel. Érdemes figyelmet szentelni a kábelek csatlakoztatásának mechanikai és villamos jóságára is, hogy az ily módon rendszerbe épített audió készülékeink az elvárható maximális hangélményt nyújtsák.

A különféle gyártók kábelei már külső megjelenésre is meglehetősen változatosak.
Ez a tarkaság azt is jelenthetné, hogy ennyi helyes megoldás létezik, ám ez még sincs így, mert az egyszerűsített villamosságtan elvei szerint ekvivalens kábel megoldások akusztikai információ-áteresztőképessége nem azonos. (A rögzítő és visszaalakító rendszer működési elvétől független, szubjektívan érzékelhető információtartalom minőségét, akusztikai információ áteresztőképességnek nevezzük.)

A kábelek objektív leírását az alábbi tényezők korlátozzák:

Elméleti fizikai korlát: Minden makroszkopikus közelítés a mikroszkopikus kölcsönhatásokra vonatkozó átlagolást tartalmazza.
Információelméleti korlát: Az akusztikai jel és az akusztikai információ nem azonos.
Méréstechnikai korlát: A gyakorlatban megvalósítható kábelek villamos anomáliái túlságosan alacsony szintűek ahhoz, hogy egy elektroakusztikai rendszerre gyakorolt eredő hangzási jellemzőik értelmezhetőek legyenek a vezetett hullámú transzmissziós elmélet alapján.

Kevésbé előnyös kábel struktúrák

A kábeleket tervezők számára a kábel flexibilitása fontos szempont ezért a kábelek döntő többsége sok eres vezetők sodrataiból áll. Sok esetben a meleg vezetők számának variálásával és/vagy átmérőjük arányának változtatásával operálnak. A különböző átmérőt tartalmazó sodratok, javíthatják a hangzási balanszot, de az információ áteresztőképességet nem növelik. A szigetelő anyagok kiválasztásánál az alacsony feszültségszintek miatt a szigetelőképesség könnyen teljesíthető követelmény, így aztán az alkalmazott anyagok inkább a kábel időállóságát, mechanikai ellenálló képességét vannak hivatva növelni. Az összekötő kábeleket, különösen kis intenzitású jelek átvitele esetén árnyékolják is. Egyes típusoknál többszörös árnyékolással extrém zavarvédettség elérését tűzik ki célul.

Előnyös kábelstruktúrák

Többnyire a nagyfrekvenciás átviteltechnikából származó megoldások. Túlnyomó részük a kábel kapacitásának és induktivitásának valamint dielektromos veszteségének csökkentésére irányul. Esetenként litze struktúrát alkalmaznak. A párhuzamos szálak egymástól való elszigetelése (litze struktúra) csökkenti az erek közötti egymásra hatást. Az audiorendszerek összekötő kábelein időben változó villamos jelek átvitele a feladat, ezért ez elvileg helyes törekvés.
Egyes típusoknál (nagy jelszinteknél, ahol megengedhető) az árnyékolás teljes elhagyását tartják megfelelőnek.

Vezető és szigetelőanyagok

A kábelek és huzalok gyártásában néhány speciális esettől eltekintve többnyire polikristályos fémvezetőket alkalmaznak. (A kristályok növekedés során, ha egyszerre több magból egymástól függetlenül egyszerre indul el a növekedés, a magok körül a kristálytani tengelyek irányítottsága véletlenszerűen, egymástól eltérő lesz.) A polikristályokban makroszkópikus méretű, szemcsékre (krisztallitokra) korlátozódik a hosszú távú periodikus rend. A szemcsehatárokhoz az atomok hibás illeszkedése miatt véges energiatöbblet járul. Energetikailag általában kedvező, ha kisszögű szemcsehatárok találkoznak, de szerencsés egymást kompenzáló elrendezésben erősen eltérő orientációjú szemcsehatárok miatt sem lesz nagy a fellépő energianövekedés. A huzal minősége rendkívüli módon függ az alkalmazott technológiától (él és csavardiszlokációs arány), és definíciós irány: de ezt a legritkábban közlik a gyártók.
Viszont némi támpontot adnak a különféle technológiára utaló elnevezések:

LC: Long Crystal (hosszanti irányban orientált kristályszerkezetű vezető)
OFC: Oxigen-Free-Copper (oxigén mentes rézvezető, 99,9%, ipari standard)
OFHC: Oxigen-Free High-Conductivity (oxigén mentes, magasvezetőképességű anyag, 99,99%)
GFHP Gas Free High Purity (OFHC anyag vákuumban újraolvasztva)
FPC: Functionally Perfect Copper (laboratóriumi tisztaságú réz 99,99997%)
PC-OCC: Ohno-Continous-Casting (Prof.Ohno eljárással készült vezető)

Az anyagtisztaság közlése önmagában nem elégséges, ha nincs megadva hozzá a maradék szennyezők eloszlása és aránya. A hosszúkristályos fémkábelek risztallit határfelületein szennyezőanyag szegregáció történik, ezért bár nagyobb szakaszokon szabályosabb a struktúra, mint a klasszikus polikristályos vezetőn, az elektronszóródás erősebb, mintha egyenletesen osztódna el a szennyeződés. Mechanikai igénybevételre is kényesebb az ilyen típusú vezetőszál. Kifejezetten előnytelen a fémötvözetek alkalmazása, hiszen az elektronáramlás zavartalanságát leginkább egynemű, egykristályos vezetőkkel lehet elérni. A legsokoldalúbb felhasználást a nagy átmérőjű rézvezetőből készült kábelek nyújtják.

A szénszálakból álló kábelek általában jó eredményt adnak összekötő kábelként, de magas fajlagos ellenállásuk korlátozza széleskörű alkalmazhatóságukat.

A szigetelő anyagokat nem szabad csak a villamos jellemzőik alapján megítélni, mert a hangzásra gyakorolt hatásuk rendkívül összetett fizikai folyamat. Meghatározó anyagjellemzőket találni nagyon nehéz (pl.: az apoláros teflon és a poláros PVC hasonlóan rossz hatású) Ezért általában azok a megoldások a kedvezőek, melyeknél a szigetelőanyag mennyiségének a minimumra szorítására törekednek (pl.: habosítás) illetve a légszigetelést közelítik (pl.: távtartók).

Kábel gyártástechnológia

A kábelipari gépeken történő folyamatos gyártáshoz szükséges csévélési módszer a fémvezetők kristálystruktúráját erősen megrongálja. A szigetelő anyagokat csakis a kábeliparban járatos műanyagokból választhatják.Audió kábel a kábeliparban egyébként is járatos technológiák valamelyikével készül. Az optimális struktúra megtervezését tehát ez a lehetőség is korlátozza. Így a legmagasabb minőségi szintet a nem kábelipari gépeken készültek érhetik el.